2014. május 26., hétfő






Szeretek verset írni. Erre a blogra feltettem mindazokat, melyeket szívesen ajánlok mindenkinek. A vers személyes, sokszor szól a természetről, az emberi létről és természetesen egy világlátást tükröz. Elengedek néhányat, olvassátok, olvassák szeretettel...A férjemmel is írtunk egy vertset a Szivárványt.


Szivárvány

             
   Emlékeimben feldereng egy égi jel,
egy fényes híd, a remény jele.
 Színei ívén messze tekintek,
hol csodák kelnek, élednek életre.

Ó, te Szivárvány, ki világokon ívelsz át,
angyalok reménye színeidben játszik.
A végtelenből nyúlsz le mihozzánk,
hogy örökre a boldogság honába emelj.


2007 tavaszán az Árpád-kori templomromnál,
Petivel és Eszterrel.


Verseim nagy része meg is jelent " A Főnix dala " folyóirat különböző számaiban és a 2012-es Főnix antológiában. Köszönet érte mindenkinek, aki ezt lehetővé tette...



 Nyergesy Ildikó